Debrecen

Batthyány Elemér: Én ezt a császárt nem köszöntöm!
Ő végeztette ki apámat, csupán, mert
szabadságot kért a magyaroknak!
Nagyanyám hiába könyörgött kegyelemért!

Károlyi István: Köszöntsd akkor a császárnét!
Ő magyar-párti.

Andrássy Gyula: Mert az anyósa őt is megfosztotta
a szabadságától, ahogy minket!

Károlyi: Nézzétek csak meg, milyen szép és büszke!

És milyen szerelmesen néz rá a császár!

Nem is kérdéses, hogy Elisabeth
legyőzi az anyacsászárnőt!

Andrássy: És az is lehetséges, hogy rábírja a császárt,
adja meg Magyarországnak a függetlenséget!

Károlyi: Az anyacsászárnőt semmi nem érintené érzékenyebben!

Batthyány: Értem. A szövetségesünkké kell tennünk Elisabeth-et!

Károlyi: Én azt hiszem, hogy máris az.

Megtanulta a nyelvünket is, amit az anyósa annyira gyűlöl.
A gyermekeivel állítólag csak magyarul beszél.

Batthyány: Mind a két kicsit magával hozta az útra.
Betegnek látszanak.

Károlyi: A kis Sophie-nak magas láza van.
Aggódnak az életéért.

Andrássy: Az aggodalom csak még szebbé teszi!

(Elisabeth felsikolt: “Nem!”, a Haláltáncosok elviszik a kislányt)