Ahogy azt az ember gondolja

4. jelenet: 1853 augusztusa, az Eltz Villa előtt, Bad Ischl-ben

Lucheni: 1853 augusztusa, Bad Ischl-ben!

E jó kis hely Bad Ischl, a fényes nászra vár -
Ludovika legfőképp!

S már beavatta húgát Sophie a tervbe már,
semmi sem pont úgy történt!

Sophie: Mért késtetek, húgom?

Ludovika: Mert feltartott a szél! /valójában Ludovikát erős migrén gyötörte, meg kellett állniuk pihenni mert nem birta az utat/
Egy kis szieszta szörnyen kéne!

Sophie: Ez biztos nem jön össze,
a császár négyre vár!

Ludovika: Hogy? Heléne: Most?

Sophie: Hogy néz ki még e lány?!

Ludovika: Max nem jött, ne bosszankodj,
de viszont Sisi elkísért!/Sisi szerelmes volt egy kis grófba, akit Richardnak hívtak. Levelezgettek, sokat találkoztak, ám Ludovikának nem tetszett a rangon aluli barátság, így a grófi családot elköltözették pár km-re l arrébb.Richard akkor már nagyon beteg volt, pár hétre rá meg is halt, ami nagyon megviselte a fiatal Sisit, még verset is írt a halott emlékére. Ludovika abban reménykedett, hogy ha elviszi Sisit Ischlbe ott picit jobb kedvre derül és hátha összeismerkedik Ferenc József öccsével Károly Lajossal (Habsburg Ottó déd nagypapájával) és így két frigy is létrejöhet.

Sophie: A ruha ugye szörnyű, iszony ez a haj!

Heléne: Átöltözöm!

Sophie: Már túl késő!
Egy császárt nem lehet megvárakoztatni!

Lucheni: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,
ha cáfolja a valóság?

Ugye a tervek sorsa legtöbbször
csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

Que bel progetto! Sarrebe bello cosi! Ma attentione!
Csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

(Sophie, Ludovika, Heléne és Elisabeth a szalonba lépnek, ahol Ferenc József várja őket)

 Nenén,Sisin, Ludovikán utazó ruha volt és a késés miatt sietniük kellett az átöltözéssel. Noha Nenét öltöztették, fésülték, Sisi saját magának fésülte ki a haját, fonta be kecses mozdulattal, amiért Zsófia főhercegnő meg is bámulta, Ferenc József még is Erzsébetet választotta.

 Lucheni: A két anyós beszédes,
az ifjú császár nem,
s a szép Heléne izzad lám!

De zsenát lesz, mert Ferenc József
megmutatja most,
végső soron ő dönt ám!

Sophie: Nos, mondd meg végre hát,
szépnek látod őt?

F. József: Kit?

Sophie: Kuzinunk, kit néked szánunk!

F. József: Oly gyönyörű a drága…

Ludovika: Mint mi?

F. József: …a tavaszi rügy!

Sophie: Hisz ez már szinte költemény!

F József: Kipattan mindjárt, ajka édes, Sophie: És a csípője se keskeny!
szemében ritka fények!

Ludovika: Nos?

F József: Ma este a bálban a tánc csak övé!

Sophie: Tehát?

Ludovika: Már pedzi!

Sophie: Meg is kérem hát!

Állj föl! (Heléne feláll)

Menj oda hozzá!

Fogd karon! (Elisabeth feláll)

Ludovika: Kit?

Sophie: Őt?

Lucheni: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,
ha cáfolja a valóság?

Ugye a tervek sorsa legtöbbször
csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

Heléne: Sok évembe telt a francia nyelv, az illemtan gyötört!

Csak erre neveltek, mily gyönyörű tervek,
de mind dugába dőlt!

Elisabeth: Ó, hogy féltem én, unalom fojt meg itt! (Hárman együtt)

Dugába dőlt! Dugába dőlt!

F. József: Ó, hogy féltem én! Mama kidolgozott tervvel jött e helyre,
de most dugába dőlt!

Mind: Mit ér egy jó kis terv, ha mégsem jó,
ha cáfolja a valóság!

Ugye a tervek sorsa legtöbbször
csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

Lucheni: No lám, a tervek sorsa leginkább
csak kudarc és csúf csőd: csak tanulság!

Ludovika megkérdezte Erzsébettől, hogy ő szereti e a császárt, amire a lányka sírva fakadt és ezt mondta:"hogy szeretem e? Hát lehet ezt az embert nem szeretni?"