|
Ferdinánd Miksa
I.Maximilian mexikói császár, Ferenc József öccse. Az ő halála volt a tetőpont Erzsébet életében, aki révén elindult az ezotéria világába és II.Lajos bajor király valamint Rudolf trónörökös halála révén még inkább megerősödött eme hitrendszer mellett... mellesleg Erzsébet királyné gyermekei rajongtak Miksáért!
Élete [szerkesztés]
Származása, testvérei, ifjúkora [szerkesztés]
Ferdinánd Miksa (vagy ahogy családtagjai hívták: Ferdinánd Max) főherceg 1832. július 6-án született a Bécshez közeli schönbrunni kastélyban.
Édesapja Habsburg-Lotharingiai Ferenc Károly főherceg (1802–1878) volt, II. Ferenc (1768–1835) német-római császárnak, magyar és cseh királynak (1804 után I. Ferenc néven osztrák császárnak) és császárnénak, a Bourbon-házból való Mária Terézia Karolina nápoly-szicíliai királyi hercegnőnek (1772–1807) második fia.
Édesanyja a Wittelsbach-házból való Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő (1805–1872) volt, I. Miksa bajor királynak, és második feleségének, Karolina Friderika Vilma badeni hercegnőnek leánya.
Ferdinánd Miksa főherceg a család második gyermekeként született. Felnőtt kort megérő testvérei:
Miksa főherceget kimagasló intellektus, széles körű műveltség jellemezte, a tudományok közül a botanika különösen vonzotta. Élénken érdeklődött a tengerhajózás iránt. Haditengerészeti kiképzésben részesült. A császári-királyi hadiflotta Novara nevű fregattja fedélzetén több utazást tett a világtengereken, eljutott Brazíliába is. 1850-ben eljegyezte az 1831-ben lemondott I. Péter brazil császár második házasságából való egyetlen leányát, Mária Amália portugál infánsnőt, aki azonban 1853-ban tüdőbajban elhunyt, Miksa őszintén meggyászolta őt. 1854-ben bátyja, Ferenc József császár kinevezte őt a Császári-Királyi Haditengerészet (K.k. Kriegsmarine) főparancsnokának. Miksa ekkor 22 éves volt. A következő években újjászervezte az osztrák–magyar hadiflottát. Megalapította és kiépítette a trieszti hadikikötőt. Eredményes működésének gyümölcse a korszerű osztrák–magyar hadiflotta, amellyel Wilhelm von Tegetthoff admirális később jelentős győzelmeket aratott az olasz hadiflotta ellen a porosz–osztrák háború adriai hadszínterein. Miksa gondolkodását erősen befolyásolták a korszak progresszív szellemi áramlatai. Általában a liberalizmus hívének tartották.
Miksa osztrák főherceg, tengernagy
|
Sarolta belga hercegnő, mexikói császárné
|
|
|
Házassága, lombard-velencei kormányzósága [szerkesztés]
1857 februárjában a császár kinevezte Miksát a Habsburg Birodalomhoz tartozó Lombard-Velencei Királyság (Königreich Lombardo-Venetien) kormányzójává. Ugyanebben az évben, július 27-én Brüsszelben Miksa feleségül vette Sarolta belga királyi hercegnőt (Charlotte de Belgique), I.Lipót belga király leányát, aki a házassággal osztrák főhercegnéi (Erzherzogin von Österreich) címet nyert. Házassága Sarolta hercegnővel gyermektelen maradt, valószínűleg Miksa főherceg korábbi brazíliai útján szerzett szifiliszes fertőzése miatt.
Miksa főherceg, feleségével együtt Milánóba költözött, ahol Lombardia és Veneto kormányzójaként modernebb, liberálisabb politikát igyeketett gyakorolni. Bátyja, a császár nem értett egyet Miksa elképzeléseivel, és 1859 elején visszahívta őt tisztségéből, helyére Gyulay Ferenc táborszernagyot nevezte ki kormányzónak. Röviddel ezután, az 1859-es szárd háború során az osztrák császári hadsereg a magentai és a solferinói csatákban súlyos vereségeket szenvedett a piemonti fekelőket támogató francia haderőtől. Ennek következtében Lombardia elszakadt az Osztrák Császárságtól. Miksa főherceg visszavonult az osztrák politikai élettől. Feleségével együtt a Trieszt melletti Miramare-kastélyba költöztek, amit maga és családja számára építtetett. Élete nagy álmával foglalkozott: a brazíliai trópusi őserdőkbe szervezett botanikai expedíciót. Ekkor (még 1859-ben) keresték meg őt először a mexikói royalisták, felajánlva neki Mexikó császári trónját. Miksa ekkor még irreálisnak minősítette és elutasította ezt a tervet.
|
|
Mexikói postabélyeg 1866-ból, Miksa portréjával
|
|
Miksa főherceg síremléke Bécsben
|
A korszak történelmének sajátos, tragikus epizódjának bizonyult Miksa főherceg mexikói császársága (1864-1867), amely III. Napóleon francia császár és Ferenc József osztrák császár világhatalmi játszmájának keretében jött létre, akik Mexikót egy, a Francia Császársághoz és a Habsburg Monarchiához kötődő örökletes monarchiává akarták formálni.
Mexikóban a polgári demokratikus forradalom köztársasági államformát hozott létre. A forradalmi kormány ellen az egyház és a nagybirtokosok erős ellenforradalmi szervezkedésbe kezdtek. III. Napóleon császár az alkalmat arra akarta felhasználni, hogy nagyhatalmi befolyást szerezzen az amerikai kontinensen. Ettől belpolitikai előnyöket is remélt: Franciaországban megrendült helyzetét külpolitikai sikerekkel akarta stabilizálni, ehhez a francia katolikus egyház segítségére számított, cserébe a mexikói egyház támogatásáért. A Francia Császárság nagy létszámú csapatokat küldött Mexikóba, amelyek a köztársasági kormány ellen harcoló erőket támogatták, és monarchisztikus államforma bevezetését szorgalmazták. 1863-ra a kormányellenes felkelők, az Élie-Frédéric Forey tábornok által vezetett francia csapatok támogatásával megszerezték az ország területének jelentős részét, és elfoglalták a fővárost, Mexikóvárost is. A megszállt területen népszavazást is rendeztek, amely – természetesen – megerősítette a monachisztikus államformát. A royalisták ismét felajánlották a császári koronát Ferdinánd Miksa osztrák főhercegnek.
A francia intervenció révén megváltozott politikai helyzetben Miksa elfogadta a III. Napóleon által sugallt felkérést. A mexikói royalisták április 10-én, a népszavazás eredményére támaszkodva, I. Miksa néven (kikiáltották őt Mexikó császárának (Emperador Maximiliano I de México). Felesége, Sarolta Mexikó császárnéja (Emperatriz Carlota de México) lett. 1864 áprilisában Miksa lemondott esetleges osztrák trónutódlási igényéről, és feleségével együtt Mexikóba utazott. A hajóúton nem a Mexikóról szóló, neki átadott könyveket olvasta, hanem a császári udvari etikett kézikönyvének megírásával foglalkozott.
A császári pár május 28-án szállt partra Vera Cruzban, ahol ujjongó tömeg üdvözölte őket. Francois Achille de Bazaine francia altábornagy 25 000 főnyi seregének kíséretében június 12-én bevonultak az immár császári székvárosba, Mexikóvárosba. A főváros közelében álló Chapultepec-palotába költöztek, a régi azték császárok nyaralóhelyére. Miksa egyik első intézkedése az volt, hogy széles sugárutat építetett a császári palotától a városközpontig, amelyet a Császárné sétánynak (Paseo de la emperatriz) neveztek el. Mai neve a Reform-sétány (Paseo de la Reforma).
Miksa valószínűleg nem volt tisztában a franciák által megszállt területen rendezett népszavazás eredményének erősen kétséges voltával. Az elűzött Benito Juárez elnök és a liberálisok sohasem ismerték el e népszavazás eredményét, és háborút folytattak a royalisták és a francia megszállók ellen. Miksa úgy hitte, Mexikót modern, európai típusú, liberális szellemű állammá alakíthatja, ezért fogadta el – családja ellenkezése dacára – a császári koronát. Mexikóban azonban azzal kellett szembesülnie, hogy az amerikai földrész minden országa a francia intervenciósok által megbuktatott mexikói köztársasági elnököt, Benito Juárezt támogatja. Miksára és a franciákra mindenki úgy tekintett, mint nemkívánatos idegen beavatkozókra.
Miksa császár megpróbálta népszerűségét növelni, hatalmi bázisát kiszélesíteni. Örökbe fogadta az 1820-as években uralkodott korábbi mexikói császár, Agustín de Iturbide unokáit, Agustín de Iturbide y Greent és Salvador de Iturbide y de Marzánt. A 2 éves Augustínt kinevezte Iturbide hercegének, és megtette őt a császári trón örökösévé. Hasonló szándéktól vezetve Miksa birodalmi marsallá nevezte ki (Reichsmarschall) nevezte ki Antonio López de Santa Anna tábornokot, exdiktátort. Miksa – konzervatív támogatóival szembeszállva – helybenhagyta és megerősítette az elűzött Juarez elnök több liberális szellemű rendelkezését, így a földreformot és a szavazójog kiterjesztését a földdel nem rendelkező parasztokra is.
Miksa császár kezdetben amnesztiát ajánlott Benito Juáreznek, ha felesküszik a koronára, de az elnök elutasította. Később Miksa elrendelte, hogy Juárez minden elfogott hívét végezzék ki. Ez súlyos taktikai hibának bizonyult, növelte a köztársasági kormány híveinek számát, és elszántabbá tette a fegyveres ellenállást.
Az észak-amerikai polgárháború (1861-1865) lezárultával az Egyesült Államok is fegyvereket kezdett szállítani a köztársaságiaknak, és fenyegetően tiltakozott az európai intervenció ellen (lásd Monroe-elv). A francia csapatoknak 1866-ban el kellett hagyniuk Mexikót, Miksa visszautasította III. Napóleon ajánlatát, hogy a csapatokkal együtt ő is hagyja el az országot. A monarchisták magukra maradtak. Mexikón kívül mindenki tisztában volt azzal, hogy Miksa császárságának napjai meg vannak számlálva. A royalisták nem tudták tartani magukat a népszerű Benito Juárez elnök csapatai ellen. 1866-ban Miksa felesége, Sarolta császárné Európába utazott, hogy III. Napóleon császártól és IX. Pius pápától kérjen támogatást szorongatott férje számára. Erőfeszítései kudarcba fulladtak. A csalódás és kétségbeesés mély depresszióba döntötte, egyes kortársak szerint az elmezavar határára került.
Az ismét hatalomra került köztársaságiak 1867. május 14-én megfosztották trónjától Miksa császárt, aki híveivel Querétaro erődjébe vonult vissza. Hetekig tartó ostrom után megpróbált átszökni az ellenséges vonalakon, de árulás folytán elfogták. Hadbíróság elé állították, és hazaárulás vádjával halálra ítélték. A halálos ítélet ellen sokan táviratban és levélben tiltakoztak. Az európai uralkodók mellett a liberálisok olyan prominens képviselői, mint Victor Hugo és Giuseppe Garibaldi is szót emeltek, de hiába. Juárez elnök példát akart statuálni, hogy kormányát semmilyen idegen hatalom nem befolyásolhatja.
Miksát 1867. június 19-én Tres Campanas-nál, Querétaro közelében, két tábornokával, Miguel Miramónnal és Tomás Mejíával együtt kivégzőosztag elé állították és agyonlőtték. Miksa állítólag megvesztegette a kivégzőosztag katonáit, hogy ne a fejébe lőjenek, egyikük mégis megtette. Miksával együtt ítélték halálra német szárnysegédjét, Felix zu Salm-Salm ezredest, aki az utolsó pillanatban kegyelmet kapott, felesége Agnes Leclerq Joy személyes közbenjárásának köszönhetően.
Férje kivégzésének hírére a kétségbeesett Sarolta elméje megzavarodott. 60 évvel élte túl férjét. 1927. január 19-én halt meg a flandriai Meise-ben, a Bouchout-kastélyban.
Miksa osztrák főherceg, mexikói császár bebalzsamozott holttestét Mexikóvárosban egy héten át közszemlére tették, itt a holttest meg is sérült, majd néhány hét múlva átadták Tegetthoff altengernagynak, aki az osztrák-magyar hadiflotta Novara fregattjának fedélzetén Triesztbe hozta. Innen Bécsbe szállították, és 1868 elején a Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a a kapucinusok templomának kriptájában (Kapuzinergruft) temették el.
Halálához romantikus történetet is kapcsoltak. Miksa legkedvesebb szerelmi dala Sebastián de Yradier szerzeménye, a „La Paloma” volt. A legenda szerint Miksa kívánságára ezt a dalt játszották kivégzésekor is. Újabb történészi vizsgálatok azonban nem támasztják alá ezt a legendát.
Tény viszont, hogy ezt a dalt játszotta a zenekar, amikor Miksa főherceg hazaérkező koporsóját kihajózták a trieszti Miramare kastély kikötőmólójánál. Miksa főhercegnek, a Császári-Királyi Haditengerészet volt főparancsnokának emlékére a Haditengerészet jelenlévő tisztjei ünnepélyesen elhatározták, hogy osztrák-magyar hadihajó fedélzetén a „La Paloma” dal soha többé ne csendüljön fel. Ezt a szokást ma is tartják a hagyományt ismerő (és tisztelő) osztrák vitorlázók.
Legenda, halála után [szerkesztés]
2007-ben egy német amatőr kutató, Deneke előállt egy elmélettel, amely szerint Miksa császárra (aki ellenfeléhez, Benito Juárezhez hasonlóan szabadkőműves volt), a kivégzőosztag vaktölténnyel lőtt. Koporsójába egy másik holttestet tettek, akinek arcát eltorzították, a testet hetekig bomlani hagyták. A Bécsbe érkező koporsó felnyitásakor a holttestet a hivatalos személyek nem ismerték fel. Az elmélet szerint Miksa császár San Salvadorban élt volna tovább, Justo Armas álnéven. 1916 végén, I. Ferenc József halála előtt osztrák–magyar diplomaták keresték volna fel Miksa–Armast, kérve, foglalja el az Osztrák–Magyar Monarchia trónját, de hiába. Justo Armas 1936-ban hunyt el (ha ő volt Miksa, akkor 104 évesen). Deneke szerint halála előtt meggyónta titkát San Salvador püspökének. Napjainkban Armas testét exhumálták és Habsburg Ottó engedélyével genetikai vizsgálatokat végeztek rajta. A kutató állítja, hogy Armas teljes bizonyossággal a Habsburg-család valamelyik tagjával azonos, a legenda különféle változatai szerint az 1867-ben „kivégzett” Miksa főherceggel, az 1889-ben „öngyilkossá” lett Rudolf főherceggel, vagy az 1890-ben tengeri hajóútján eltűnt János Szalvátor főherceggel[1].
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
