Ma nagyot nőtt az árnyék (repríz)

9. jelenet: Rudolf hálószobájában

Halál: Jó, hogy végre szólhatunk! Lásd,
jó, hogy újból látjuk egymást,
hisz ismersz! Ugye ismersz?

Emlékezz, mint apró gyermek -
arra kértél, ígérjem meg,
hogy többé el se hagylak!

Rudolf: Nem feledtem én a képet -
féltem én, s te mindig mondtad,
eljössz, mikor hívlak téged!

Halál: No lásd, segítek én!

Együtt: Ma nagyot nőtt az árnyék,
de az őrült világ nem lát már!

A patkányfogó jár még,
megy a tánc az arany borjúnál!

Ma nagyot nőtt az árnyék -
ez a vége már, az éjfél közel jár!

Rudolf: Fáj, hogy kezem meg van kötve,
hisz látom én, hogy mint megy tönkre,
mint zuhan a pusztulásba az élet -
fáj és félek!

Halál: Nincs is ennél néked rosszabb,
hiszen tétlen kell most nézned azt,
hogy Földed elkárhozhat!

Rudolf: Ez nekem nagyon fáj!

Együtt

+ Haláltáncosok: Ma nagyot nőtt az árnyék,
jön egy újabb kemény költemény!

Az ördögcsapda jár még,
de az ember vak, s így nincs remény!

Hisz fölé nő az árnyék -
közel már a vég,
hát mért nem kiált még?

Halál: Mi fog vissza hát?

Hatalom kell neked!

Ragadd meg hát!

Tedd önvédelemből!

Rudolf: Mily tett!

Együtt

+ Haláltáncosok: Ma nagyot nőtt az árnyék,
jogos önvédelem már, csak lásd!

Hisz tudjuk, kész a játék,
s e népség ebből mit sem lát,
hisz fölé nő az árnyék -
császár légy, Rudolf,
s a végzet elé vágj!