I.            FELVONÁS

Giccs

1. jelenet: A budai Mátyás-templom előtt

Lucheni: Erre csak, erre csak, apraja-nagyja,
miközben a katedrális mélyén,
ezen a nevezetes órán: ezernyolcszáz-hatvanhét júliusában

Bécs nagyura, Franz Joseph,
meg a páratlan, szép, kicsiny Elisabeth
már magyar királyi párrá is lészen –
élvezzék e fergeteges, nagy kedvezményt!

Most vegyenek, ez gyönyörű, örökös érték,
majdhogynem minden ingyen - erre csak, erre!

Ez ritka, drága kép –
Elisabeth a trónon, és véle kisfia!

Ez még oly megnyerő –
a képen szépen együtt a nagy família!

Itt összebújnak ők –
e tálka dísze, lám, királyi pár!

Itt a szép Elisabeth –
térdre hullva látni hagyja őt e csillogó pohár!

Bőven ömlik itt a téma, ez a ritka, nagy varász,
hű, de hercig itt, ugye tetszik?

E holmi mégse más: giccs! Giccs! Giccs!

De mégse higgyed úgy:
a földi lét valódi íze finomabb netán!

A tény nem érdekel, mert a tény,
ha ingyen árad, úgyis deprimál csupán!

Elisabeth a sztár –
csak ő a téma jó sok éve már,
de azt, hogy ő ki volt, nem árulhatja el se könyv, se film, se jó tanár!

Mi tiszteletre méltó, mi fényes itt e kép, mi más maradt e fényből,
csak ósdi hulladék: csak giccs! Giccs! Giccs!

Csak annyi még a lényeg: drága Sisikétek ócska érdekember, ó, szegény!

Mi népszerű e nő, bár az ő bankja hízott a bécsi nép tején!

Bár önmagának élt, de gyermekéért Sophie-val harcban állt,
és visszakapja csakugyan, de pár év múlva eltaszítja drága kisfiát!

De mért is jár a szám itt, ha semmi haszna nincs?

Az álmok és a tények, a szar, no és a kincs – csak giccs! Giccs! Giccs!