Rudolf trónörökös
Erzsébet királyné egyetlen fiú gyermeke
Származása, testvérei, gyermekkora [szerkesztés]
Rudolf főherceg, trónörökös 1858. augusztus 21-én született az alsó-ausztriai Laxenburg kastélyában, Bécs közelében. Édesapja I. Ferenc József császár és király, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, édesanyja Erzsébet császárné és királyné. Rudolf a család harmadik gyermekeként született. Testvérei:
Elsőszülött nővére, Zsófia Friderika már egy éve halott volt, mikor Rudolf megszületett, ő ugyanis egy 1857-es magyarországi utazás során megbetegedett és meghalt, mindössze két éves korában. Erzsébet császárné első gyermekeit, Zsófiát, Gizellát és Rudolfot apai nagyanyjuk, a szigorú és végletesen konzervatív Zsófia főhercegné nagyon korán elszakította anyjuktól, és nevelésükről – Erzsébet tiltakozása ellenére – saját maga gondoskodott. Zsófia Friderika korai halála után Erzsébet maga is hosszabb időre depresszióba esett, és átmenetileg elfordult élő gyermekeitől is.
Neveltetése, politikai nézetei [szerkesztés]
A Rudolf nevét viselő 19. gyalogezred ezredtulajdonosi egyenruhájában ( 1861)
A trónörökös születése ünnep minden birodalomban, az uralkodás stabilitását, folyamatosságát segíti. Ferenc József császár azonban fia születésekor még alig múlt 28 esztendős, a trónörökös a trónra csak igen hosszú idő múlva számíthatott (esetleg sohasem). A hosszú várakozás okozta problémákat csak úgy lehet megelőzni, ha az uralkodó fokozatosan bevonja a trónörököst a kormányzásba, megismerteti őt annak gondjaival és titkaival, felkészítve őt jövendő feladatára.
Rudolffal nem ez történt. Nagyanyja, a konzervatív gondolkodású Zsófia főhercegné, császári fiának jóváhagyásával súlyosan hibás módon irányította a fiú nevelését. Elszakította és teljesen elszigetelte édesanyjától, Erzsébettől, akinek szellemi befolyását károsnak tartotta. Rudolf jelleme, színes érzelmi világa, érzékeny lelki alkata azonban Erzsébetéhez hasonlított, nagyanyja pedig éppen ezt a szabadabb világfelfogást akarta - kemény módszerekkel - kinevelni a fiúból. Rudolf nevelését először Gondrecourt grófra bízták, aki a gyenge és ideges természetű gyermekre a legszigorúbb katonai kiképzési módszereket alkalmazta. A hatéves gyermeket éjszaka pisztolylövésekkel felriasztotta, hosszú éjszakai menetekre vagy az esőben való, zokszó nélkül elviselendő álldogálásra kényszerítette. E pedagógiai balfogások súlyosan veszélyeztették a fiú testi-lelki fejlődését. Csak Erzsébet igen határozott fellépése nyomán 1865-ben sikerült a kíméletlen nevelőt eltávolítani.
Az újonnan kinevezett nevelő, Joseph Latour von Thurmburg gróf kiváló pedagógiai érzékkel hamarosan komoly fejlődést és eredményeket ért el. A trónörökös tanárai között volt Rónay Jácint magyar püspök is, aki Rudolf 1868-ban született húgának, Mária Valéria főhercegnőnek is nevelője lett. Rudolfról kiderült, hogy szabadgondolkodó, vonzódik a liberalizmushoz, kiváló íráskészsége van (ami egy Habsburgtól eléggé szokatlan képességnek számított). Utazásokat tett Európában és a tengeren túl is, amelyek szélesítették látókörét. Angliában jelentősen bővítette ismereteit a gazdaságról és a modern politikai rendszer működéséről. Már fiatalon önálló véleményt alakított ki a Monarchia belső problémáiról, bírálta Eduard von Taaffe gróf, osztrák miniszterelnök konzervatív szemléletű politikáját. Rokonszenvezett a magyarokkal, de szemben állt Tisza Kálmán magyar miniszterelnök konzervatív világszemléletével is. A fiatal főherceg és a császári apa konfliktusai megsokasodtak. Rudolf egyre többet találkozott a német és magyar liberalizmus képviselőivel. A liberális „fertőtől” való félelmében Ferenc József nem engedte fiának, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson, ismereteit és tudományos műveltségét barátaitól, autodidakta módon szerezte meg.
Rudolf egy másik tanára, Ferdinand von Hochstetter volt, aki később a Birodalmi Természettudományi Múzeum első igazgatója lett (ma: Naturhistorisches Museum, Bécs). Hochstetter hatására Rudolf rendkívüli érdeklődést tanúsított a természettudományok iránt. Már igen fiatalon értékes ásványgyűjteményt állított össze. (Halála után e gyűjtemány nagyrésze a bécsi Agrártudományi Egyetem tulajdonába került). A trónörökösre meghatározó hatást gyakoroltak értelmiségi barátai, így Karl Menger szociológus és Alfred Brehm, az ismert természettudós is. Brehm ösztökélésére Rudolf belekezdett Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben c. kötetek sorozatának kiadásához, amelyben sok cikknek maga volt a szerzője is. A sorozattal a trónörökös a soknemzetiségű, sokszínű birodalom összetartozását kívánta bemutatni. Elismerést vívott ki ornitológiai (madártani) publikációival is.
Megismerkedett Moriz Szeps-szel, a „Neues Wiener Tagblatt” szerkesztőjével, aki teret adott neki, hogy politikai publikációkat tegyen közzé, természetesen álnéven. A konspirációt gondosan fenntartották, az információk forrását úgy módosították, hogy a szerző személye titokban maradjon. Rudolf cikkei a német liberálisok szellemiségét tükrözték, amely szemben állt a „feudális, klerikális, őskonzervatív birodalmi föderalizmussal”, amely a Monarchiát és az Orosz Birodalmat jellemezte. A cikkek bírálták a Taaffe kormányt, mint e nézetrendszer képviselőjét.
A fiatalemberré váló Rudolf azután közelebb került édesanyjához. Rudolf klasszikus liberalizmusa anyja nézeteihez állt közel, mindketten szenvedtek a konzervatív Habsburg-udvar spanyolosan szoros etikettjétől, mozdulatlanságától, kapcsolatuk megjavult. Viszonya császári apjával viszont igen gyorsan megromlott. Rudolf sohasem titkolta kritikus véleményét Őfelsége osztrák vagy magyar kormányával szemben. Ez kiváltotta a Monarchia kormányköreinek bizalmatlanságát a trónörökössel szemben, akit emiatt teljesen elszigetelték a politikacsináló folyamatoktól. Gyanús kapcsolatai miatt a császári titkosrendőrség is szinte állandó megfigyelés alatt tartotta Rudolfot. A konzervatív császár és liberális fia között áthidalhatatlan szemléletbeli különbség feszült. Ferenc József semmilyen jelét nem adta, hogy fiát be akarná vonni a kormányzásba. Egyrészt úgy érezte, még évtizedekig uralkodhat, másrészt úgy gondolta, Rudolfnak ki kell nőnie a liberalizmust, mint valami ifjúkori bolondságot, addig nem alkalmas az uralkodásra. Ferenc József tehát féltékenyen őrizte uralkodói hatalmát, és azt nem osztotta meg a trón örökösével sem. Az is tény, hogy ezt nemcsak a liberális Rudolffal szemben tette, hanem később, Rudolf halála után, az új trónörökössel, a konzervatív és imperialista gondolkodású Ferenc Ferdinánd főherceggel szemben is szilárdan megőrizte hatalma oszthatatlanságát.
|
|
Rudolf és Stefánia esküvői menete
|
|
1881. május 10-én Bécsben Rudolf feleségül vette a 17 éves Stefánia belga királyi hercegnőt (1864–1945), II. Lipót belga király (1835–1909), és Mária Henrietta királyné (szül. Habsburg-Lotharingiai Mária Henrietta Anna főhercegnő, 1836–1902) leányát. Az udvar illetékes körei azért választották Stefániát, mert más katolikus uralkodó családból nem találtak megfelelően magas rangú jelöltet. A császári trónörökös esküvőjén megjelent magas rangú vendégek között volt Edward herceg, brit trónörökös, a jövendő VII. Edward király és unokaöccse, Hohenzollern Vilmos német trónörökös herceg, a későbbi II. Vilmos császár is. A fiatal pár egy ideig Prágában élt.
Két ellentétes temperamentum találkozott. Rudolf kiemelkedően intelligens, liberális szabadgondolkodó, mindenfajta konvenciótól mentes, impulzív és túlérzékeny lélek volt, Stefánia komoly, formákhoz mereven ragaszkodó, kevésbé intelligens, színtelenebb személyiség volt. Rudolf anyja, Erzsébet császárné emiatt sohasem kedvelte Stefániát, lenézően kezelte, háta mögött sértő kifejezésekkel illette (pl. „Trampeltier”, ami „tevét” és „tramplit” is jelent).
A házasság első évei még boldogan teltek. 1883-ban leányuk született, Erzsébet Mária főhercegnő (1883–1963), akit még az osztrák családtagok is magyar becenevén, „Erzsi”-nek hívtak. Gyorsan kiderült azonban, hogy a házasság nem kötötte le a csapongó szellemű Rudolfot, és nem is terelte el figyelmét azokról a problémákról, amelyek trónörökösi mellőzöttségéből, a kormány és az udvar bizalmatlanságából fakadtak. Rudolf, akárcsak anyja, Erzsébet, ideje nagy részét lovaglással, vadászatokkal töltötte. Nőügyei megszaporodtak, különféle prostituáltakkal (többek között Mizzi Kasparral) is rendszeres kapcsolatai voltak. Nagyon várt fiúgyermekének születése elmaradt, éppen azért, mert Rudolf nemi betegséget hurcolt haza, megfertőzte feleségét, és az asszony meddőségét okozta. A házasfelek elhidegültek egymástól, érzelmi kapcsolatuk megszűnt. Válásuk lehetősége is felmerült, de a szigorúan konzervatív császár megtiltotta ennek mérlegelését.
1887-ben Rudolf megvásárolta az alsó-ausztriai Mayerlinget és ott egy vadászkastélyt építtetett. 1888 őszén a 30 éves koronaherceg megismerkedett a 17 éves Mary von Vetsera bárókisasszonnyal (1871–1889), akit Marie von Larisch grófné (1856–1940), Erzsébet császárné és királyné legidősebb fivérének, Lajos Vilmos bajor hercegnek leánya (tehát Erzsébet unokahúga, Rudolf trónörökös unokatestvére) mutatott be neki. A közvetítés célja homályos. Lehetséges, hogy a rajongó tizenéves könyörgött Larisch grófnénak, a család régi barátjának, hogy juttassa őt a csodált trónörökös közelébe, aki valóban a nők bálványa volt, számtalan nőügye vált ismertté. A „jobb” társaságból és a prostituáltak közül is egyaránt kerültek ki szeretők, e viszonyokból mintegy harminc törvénytelen gyermeke származott. A fattyak anyjának hallgatását a császári ház jelentős összegekkel vásárolta meg. A mayerlingi tragédia újabb kutatói azonban célzott közvetítést, politikai összeesküvés lehetőségét is keresik. Rudolf hamarosan viszonyt létesített Mary von Vetserával.
1889 januárjára már túl sokan tudtak a trónörökös szenvedélyes, házasságon kívüli viszonyáról Maryvel. I. Ferenc József császár és király (1830–1916) is értesült az ügyről. Január végén egy alkalommal Rudolf hevesen összeszólalkozott császári apjával. A veszekedés valószínűleg azért robbant ki, mert Rudolf a pápához akart fordulni, hogy házassága felbontását kérje. Császári apja ezt megtiltotta, és azonnali szakítást követelt Maryvel. Újabb kutatások (és az összeesküvés-elmélet hívei) azt is valószínűsítik, hogy Ferenc József ekkor közölte fiával, hogy a liberálisokkal való szimpátiája, állhatatlan természete és a Birodalom érdekeivel ellentétes nézetei miatt alkalmatlannak tartja őt a majdani trónutódlásra.
A túlérzékeny lelkű, egzaltált Rudolf erre az időre már valószínűleg eldöntötte, hogy véget vet életének. Ez a veszekedés megerősíthette elhatározásában. Társat keresett magának, aki elkísérné őt a halálba. Több alkalmi partnere, köztük Mizzi Kaspar is visszautasították Rudolfnak ezt a kívánságát, és jelezte Rudolf öngyilkossági szándékát Bécs rendőrfőnökének, sőt Eduard von Taaffe grófnak is, de a hatóságok nem tettek lépéseket.
1889. január 28-án Rudolf főherceg arra kérte Larisch grófnőt, hogy hozza el a Hofburgba Mary von Vetserát, mert még egyszer utoljára látni szeretné őt. Rudolf addigra már visszaszerezte és elégette a saját maga által Marynek írt, szerelmet mutató (vagy tettető), behízelgő leveleit, ugyanakkor a Maryre és a grófnéra terhelő leveleket kikészítette, hogy tervezett közös öngyilkosságuk után az uralkodócsalád kézenfekvő bűnbakot találhasson Marie von Larisch grófné személyében. Az is elképzelhető, hogy ezeket a bizonyítékokat a tett utáni eltussolási eljárás során válogatták szét, hogy minden felelősséget az uralkodó családon kívüli személyekre hárítsanak.
A január 29-i találkára érkező Mary „eltűnt” a Hofburgból. A pánikba esett Larisch grófnő megpróbálta a rendőrhatóság segítségét kérni, de sikertelenül. Rudolf és Mary hintóval Mayerlingbe hajtattak. A következő éjszaka történései nem ismertek, illetve ellenmondóak. Másnap, január 30-án reggel mindkettőjüket holtan találták a vadászkastélyban. Mind a mai napig tisztázatlan, hogy Maryt Rudolf trónörökös lőtte-e agyon azon az éjszakán, vagy mindkettőjüket valaki más gyilkolta-e meg. Az eset részleteit az uralkodó család eltitkolta, rendőri vizsgálat nem folyt. Nincsenek döntő bizonyítékok, de nagyon valószínű, hogy Rudolf előbb Maryt lőtte agyon, azután maga is öngyilkos lett. Ennek ellentmondó tény, ami tovább bonyolítja a halálesetet, hogy a golyó Rudolf bal oldalán hatolt be, holott köztudomásúan ő jobbkezes volt.
A mayerlingi tragédia okainak eltussolása [szerkesztés]
A kettős haláleset felfedezése után Rudolf vadásztársa, Hoyos gróf azonnal Bécsbe sietett a szörnyű hírrel, de ő még úgy adta elő, hogy Rudolfot Mary mérgezte meg. Rudolf trónörökös halálhírét senki sem merte elmondani a császárnak. Először Erzsébet császárnénak jelentették, hogy meghalt a fia. Erzsébet azonnal saját lakosztályába hívta Ferenc Józsefet, és zárt ajtók mögött beszélt vele. Senki sem tudja, mit mondott ekkor egymásnak császár és császárné. Röviddel ezután Erzsébet Katharina Schrattot (1853–1940) hívatta, akit a császárhoz küldött, hogy vigasztalja őt. Úgy tűnik, ekkor még a családtagok is csak azt az elviselhető verziót ismerték, hogy Rudolfot az alacsony rangú Mary Vetsera mérgezte meg, majd a leány maga is mérget vett be. Ferenc József csak 24 óra múlva tudta meg a megdöbbentő igazságot, hogy fia nem gyilkosság áldozata lett, hanem önkezével vetett véget életének. A mélyen hívő katolikus császárt megrázta ez a számára teljesen elfogadhatatlan történés. Rudolf koronaherceg halálhírét úgy jelentették be, hogy a trónörökös halálát szívroham okozta. A római katolikus egyház számára – amely az öngyilkosoktól mindmáig megtagadja az egyházi temetést – külön hivatalos boncolási jelentés készült, amely szerint Rudolf pillanatnyi elmezavarában követte el tettét. Az elhunyt Rudolfot így teljes császári pompával kísérhették a bécsi kapucinus templom császári kriptájába („Kaisergruft”).
Mary halálát eltitkolták, holttestét azonnal eltávolították Rudolf mellől. Január 31-én a mayerlingi kastélyból titokban a közeli heiligenkreuzi cisztercita apátságba vitték, ott az öngyilkosok kriptájába helyezték. A szomorú eseményen csak nagybátyja, Alexander Baltazzi és gyámja, Stockau gróf vehettek részt, anyja megjelenését a rendőrfőnök nem engedélyezte. A Vetsera családot teljes hallgatásra kötelezték. Mary holttestét csak jóval később helyezhették át mai sírhelyére, a heiligenkreuz-i temetőbe.
A „tetthelyet”, a Rudolf trónörökös által építtetett mayerlingi vadászkastélyt Ferenc József lebontatta, helyén a bűnbánó karmeliták apácakolostorát építették, amely ma is látható.
Bécsben olyan szóbeszéd is elterjedt, hogy Mary nagybátyja, Alexander Baltazzi, értesülvén Mary megszöktetéséről, utánuk ment volna Mayerlingbe azzal a szándékkal, hogy akár erőszak árán is visszahozza 17 éves unokahúgát. Nem tudni, hogy Maryt élve, vagy holtan találta a vadászkastélyban. Felelősségre vonta Rudolfot, verekedés alakult ki, ennek során Alexander ölte volna meg a trónörököst. Ennek ellentmond az a tény, hogy Alexander Baltazzit sem akkor, sem később nem zaklatta az osztrák rendőrhatóság.
Öngyilkosság vagy politikai gyilkosság? [szerkesztés]
Már a kortársak is kételkedtek a hivatalos rendőri jelentés helytállóságában, a kétely ma is fennáll, sokféle híresztelés és állítás forog közkézen. Így például Zita osztrák császárné, az utolsó császár özvegye, 1989-ben bekövetkezett halála előtt azt állította, hogy a trónörököst és fiatal szeretőjét összeesküvők meggyilkolták. A gyilkosság célja Rudolf elnémítása lett volna, miután a trónörökös visszautasította, hogy részt vegyen egy, a francia kormány (és személyesen Clemenceau miniszterelnök) által szervezett puccsban, amellyel letették volna a konzervatív és németbarát Ferenc Józsefet, hogy helyére egy franciabarát liberális uralkodót ültessenek. Bár Zita császárné élete végéig sem adott semmilyen bizonyítékot, állításai a média révén gyorsan elterjedtek, főként az általuk képviselt médiahírérték miatt.
A Clemenceau-puccs története létezik olyan változatban is, hogy Rudolf együttműködött a franciákkal, és aktívan résztvett a puccs előkészítésében. E verzió szerint Rudolfot az osztrák (vagy a német) államrendőrség (mai szóval: a nemzetbiztonsági hivatal) éppen azért ölette volna meg, hogy megakadályozzák a tervezett államcsínyt.
1992-ben Mary von Vetsera földi maradványait ellopták a heiligenkreuzi temetőből. A rendőrség megtalálta a tettest. Újratemetés előtt a maradványokat, azonosítás céljából megvizsgálták a bécsi Igazságügyi Orvostani Intézet szakértői, akik megerősítették, hogy a holttest valóban Vetsera Máriáé, de a koponyán nem golyóütötte nyomot, hanem súlyos ütésektől eredő sérüléseket találtak. Ettől függetlenül, újabban előkerült egy korabeli halottszemlészi jelentés is, mely szerint a trónörökös holtteste erős dulakodás nyomait viselte. A korabeli jelentésben az is szerepel, hogy a helyszínen talált fegyverből – amely nem a trónörökösé volt – mind a hat golyót kilőtték.
A hivatalos rendőri jelentés azt tartalmazza, hogy Rudolf (saját fegyverével) előbb lelőtte Mary Vetserát, majd önmagát is főbe lőtte. Nincs benne említés a fenti, ellentmondó részletekről, a rendőrség tehát szándékosan homályban hagyta az ügy valódi körülményeit, ezek valószínűleg soha nem is fognak minden kétséget kizáró módon kiderülni. Két elmélet tűnik valamelyest valószerűnek:
- Az egyik szerint a pár összeveszett (talán Mary mégis visszariadt az önkéntes haláltól, vagy talán terhes volt, és nem akart beleegyezni a magzatelhajtásba), ennek során a főherceg agyonsújtotta szeretőjét, majd főbelőtte magát. Ez egy tiszta gyilkossági ügy, nemcsak egy kettős öngyilkosság. Ez az elmélet nem magyarázza meg a hat golyó hiányát a fegyverből, ami nem is az övé volt.
- A másik elmélet szerint külső személy(ek) támadtak mindkettőjükre, Maryt agyonverték, a koronaherceget agyonlőtték. Ez hasonlít a Zita császáré által hirdetett elméletre. Zita császárné 1914 és 1916 között, koronahercegné korában, Ferenc József és a család tagjainak bizalmasa volt, és hallhatott ilyen teóriákról. Az elmélet magyarázata lehet, hogy a hivő katolikus császár nehezen fogadta el, hogy fia elmezavarában meggyilkolt egy lányt, aztán megölte önmagát is. Saját lelkiismerete megnyugtatására olyan változatot kereshetett, amely elfogadhatóbb volt családtagjai számára: az ismeretlen idegenek által elkövetett kettős gyilkosság történetét. Senkit sem kellett konkréten megvádolni, de nem kellett nyilvánosan beismerni, hogy Rudolf elmebeteg gyilkos volt, aki tettének elkövetése után öngyilkos lett.
Halálának következményei [szerkesztés]
Az uralkodó egyetlen fiának halála után Ferenc József és Erzsébet házassága teljesen összeomlott. A császár megtiltotta, hogy jelenlétében valaha is kiejtsék öngyilkossá lett fiának nevét. A császárné sem heverte ki szeretett fia elvesztését. Végtelen utazásokba kezdett, szinte állandóan távol maradt az udvartól, Angliában és Írországban vadászgatott, Korfun töltötte idejét. Végképp elviselhetetlennek tartotta a bécsi udvar abszolutisztikus zártságát, érzéketlen szigorát, azt amelynek fia is áldozatul esett. Amikor 1898. szeptember 10-én Genfben egy anarchista meggyilkolta őt, Erzsébet már nagyon távol állt az uralkodástól, talán már kereste is a halált.
Rudolf halálával a császár öccsei következtek a trónörököklés rendjében. Mivel a második legidősebb fivér, Ferdinánd Miksa főherceg (1832–1867) ekkor már nem élt (Mexikó császáraként kivégeztek), gyermekei sem voltak, így az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse a császár harmadik, élő fivére, Károly Lajos főherceg (1833–1896) lett. Az ő halála után legidősebb fia, Ferenc Ferdinánd főherceg (1863–1914) lett a trónörökös. Az ő meggyilkolása Szarajevóban 1914. június 28-én olyan események sorozatát indította el, amelyek az első világháború kirobbanásához, és 1918-ban a Monarchia széthullásához vezettek.
Ha Rudolf koronaherceg életben maradt volna, talán megtörténhetett volna, hogy az idős Ferenc József császár lemond (vagy lemondatják) a fiatal Rudolf javára, ahogy 1848-ban az ő saját nagybátyját, Ferdinánd császárt is lemondatták egy nála alkalmasabb személy, a fiatal Ferenc József javára. Lehetséges, hogy egy olyan életerős császári személy, aki sokkal modernebb és liberálisabb gondolkodást képviselt volna elődjénél, lazította volna a Monarchia elkötelezettségét a Német Császárság felé, és Ausztria-Magyarország esetleg nem – vagy más formában – lépett volna katonai szövetségre II. Vilmos német császárral. A német szövetség megléte komoly szerepet játszott az első világháború kirobbanásában, és egy később is akadályozta a Monarchia kilépését a háborúból. Ehelyett 1916-ban a császári trónra Ferenc József unokaöccse, a jólelkű, de gyengekezű és határozatlan Károly (1887–1922) került, aki a Monarchia utolsó uralkodója lett. Sem a háborúból nem tudott kilépni, sem a Birodalmat nem tudta megmenteni a széthullástól.
Rudolf és Stefánia egyetlen leánya, Erzsébet Mária főhercegnő (1883–1963) később viharos körülmények között Otto von Windischgrätz-hez ment férjhez, majd elvált tőle. A Monarchia széthullása után a szociáldemokráciával kezdett kokettálni. Leopold Petznek (1881-1956) aktivista férjeként ő lett Bécs vörös hercegnője („die rote Herzogin”). Sorsa a nagymúltú uralkodóház méltatlan hanyatlásának szimbóluma.
|