Ma nagyot nőtt az árnyék (repríz)
Ma nagyot nőtt az árnyék (repríz)
9. jelenet: Rudolf hálószobájában
Halál: Jó, hogy végre szólhatunk! Lásd, jó, hogy újból látjuk egymást, hisz ismersz! Ugye ismersz?
Emlékezz, mint apró gyermek - arra kértél, ígérjem meg, hogy többé el se hagylak!
Rudolf: Nem feledtem én a képet - féltem én, s te mindig mondtad, eljössz, mikor hívlak téged!
Halál: No lásd, segítek én!
Együtt: Ma nagyot nőtt az árnyék, de az őrült világ nem lát már!
A patkányfogó jár még, megy a tánc az arany borjúnál!
Ma nagyot nőtt az árnyék - ez a vége már, az éjfél közel jár!
Rudolf: Fáj, hogy kezem meg van kötve, hisz látom én, hogy mint megy tönkre, mint zuhan a pusztulásba az élet - fáj és félek!
Halál: Nincs is ennél néked rosszabb, hiszen tétlen kell most nézned azt, hogy Földed elkárhozhat!
Rudolf: Ez nekem nagyon fáj!
Együtt
+ Haláltáncosok: Ma nagyot nőtt az árnyék, jön egy újabb kemény költemény!
Az ördögcsapda jár még, de az ember vak, s így nincs remény!
Hisz fölé nő az árnyék - közel már a vég, hát mért nem kiált még?
Halál: Mi fog vissza hát?
Hatalom kell neked!
Ragadd meg hát!
Tedd önvédelemből!
Rudolf: Mily tett!
Együtt
+ Haláltáncosok: Ma nagyot nőtt az árnyék, jogos önvédelem már, csak lásd!
Hisz tudjuk, kész a játék, s e népség ebből mit sem lát, hisz fölé nő az árnyék - császár légy, Rudolf, s a végzet elé vágj!
|