Nyisd ki, Elisabeth

11. jelenet: Elisabeth hálószobája

F. József: Elisabeth! Engedj be, drágám!

Vágyom rád, férjed volnék -
jó volna együtt!

Szörnyű nap volt ma ez, csupa válság,
jó volna végre oldaladon!

Nem bírok már a franciákkal,
államcsőd zavar, forradalom!

Jön a tífuszjárvány – ezrek lesznek árván!

Gyere, engedj végre,
vágyok a biztos, csöndes révbe!

Akarom, így vigyázz ma rám -
e vágytól tiszta éjszakán!

No, nyisd ki hát! Mért kell itt várnom?

Te legyél, ki megsegít! Elisabeth!

Elisabeth: Az igazihoz, a jó anyádhoz!
csak menj oda hát, ha ő a fontos!

F. József: Szívem…

Elisabeth: Ne kérj most!

F. József: Mit követtem el?

Elisabeth: Engednéd, hogy Rudolfot bántsák?

F. József: Ki bántja őt?

Elisabeth: Mindent megtudtam én:
anyád átadta őt hülye káplároknak!

F. József: Ez neveltetés!

Elisabeth: Ő gyengécske még, hát döntöttem én,
nem tűröm többé ezt, válassz hát: anyád, vagy én?

Szabályos ultimátumot fogalmaztam. Ha nem akarsz elveszíteni, teljesíted. Magam akarok gondoskodni a gyermekeim neveléséről, és mostantól kezd-
ve magam döntöm el, hogy mit teszek. Olvasd el az írást és döntsd el végre: anyád, vagy én. És most hagyj magamra!

(Kinyitja az ajtót, Ferenc József kezébe nyomja az ultimátumot, s még mielőtt az beléphetne,
csattan orra előtt az ajtó. Ferenc József döbbenten nézi a papírt, hátat fordít és eltűnik a sötét-
ben. A hálószoba tükrében megjelenik a Halál, Elisabeth megrémül, mikor meglátja.)

Halál: Elisabeth! Aggódnod nem kell,
pihenj meg karomban hát,
jöjj, drága úrnőm!

Jöjj, szakíts a harccal,
egy más világ majd megvígasztal!

Meglásd, ott szép, új korszak jő,
valódibb ott a tér, s idő!

Elisabeth! Elisabeth! Jöjj, édesem!

Elisabeth: Nem, hisz élni vágyom!
Rövid a lét, hát mért ne fájjon?

Szabadnak lennem úgy lehet,
ha bevetem szépségemet!

Menj! Nem kellesz még!
Nem hívlak még! Menj!