I.            FELVONÁS

Mint te

1. jelenet: Nyári rezidencia

Lucheni: A possenhoffen-i bajor családi kastély – az ifjú Sisi apukája, Max, aki
néha bizony elhanyagolja a feleségét, egy érdekes esti túrára indul.

Max nagyon keveset volt otthon, nem tudott egy helyben megmaradni ahogy Erzsébet sem. Sisitől egyszer megkérdezték látta e már az apját valaha egyáltalán? Mire ő ezt felelte: "Látni nem, de dalolni sokszor hallottam" ugyanis amikor hazatért utazásairól, mindig énekelt, ekkor ha a gyerekek órán voltak, felpattantak az asztaltól és örömmel fogadták apjukat. különben soha nem lehetett otthagyni a tanórákat s csak úgy felállni az asztaltól.

Elisabeth: Mama este vendégséget rendez – rémes lesz!

Erzsébet is és Miksa is fittyet hánytak a családi összejövetelekre, bálokra, etikettre... egyiket jobban utálták mint a másikat, egy erdőben való sétálás felért náluk a világ minden kincsével.

Csupa bácsi, rozzant tánti jön majd el!

És én úgy futnék előlük, mégsem hagy a nevelőnő!

Azt papolja a folyvást: “Nem illendő!”

Mért ne vinnél el magaddal, jóapám!

Max: Nem tehetem!

Elisabeth: Amit megkívánsz, csak azt kívánom én!

Max: Szerintem ez kizárva!

Elisabeth: Én is verset írnék folyton, vagy a széllel vágtáznék!

Éppen, mint te, olyan lennék!

Max: Az élet túl rövid ahhoz, hogy akárcsak egy órát is unatkozzon az ember!
A családi összejöveteleket pedig úgy utálom, mint a pestist!

Elisabeth: Én is!
Mért ne mászhatnék a vadcseresznyefára, mondd?

Max: Légy víg, hiszen elkerül Heléne sorsa!

Elisabeth: És a drótkötélen mért ne táncolnék?

Max: Őt császárnénak nevelik szegényt!

Elisabeth: Ha a nagyfiúkkal játszom, mindig szíd a nevelőnő!

Max: Ez nem az én dolgom!

Elisabeth: Azt papolja folyvást: “Nem illendő!”

Max: Én ebben hogy segítsek?

Elisabeth: Mért ne vinnél el magaddal mégiscsak?

Max: Ha rendes leszel, már holnap este láthatsz!

Elisabeth: Zulu-föld, vagy Kína… vagy tán Katmandu!

Max: Mennem kell!

Elisabeth: Élnék, mint szabad cigánylány, ahogy egy vidám zenész!

Csak így élnék én!

Max: Adieu, Sisi!

Elisabeth: Csak ábrándoznék!

Max: Légy jó! (Sietősen el)

Elisabeth:: Éppen, mint te, olyan lennék!

Nevelőnő: Je vous en pris, princesse! Át kell öltöznie!

Elisabeth: Gyűlölök átöltözni! És gyűlölök hercegnőnek lenni!

Nevelőnő: Mais, princesse!

Elisabeth: Ha nem lennék hercegnő, beállhatnék a cirkuszba műlovarnőnek, vagy
artistának! Kötéltáncolni már most is tudok, és a trapézszámomat azt
látnia kéne, Madame!

Erzsébet is és testvére is nagyon jó lovasok voltak, cirkuszi mutatványokat is tudtak, jó úszók voltak mégjobb tornászok, amit abban az időben nagyon ellenszenves volt. Erzsébet idősebb korában vivni is tanult.

Nevelőnő: S’il vous plait! Venez maintenant! Nem illendő!

(Mindketten el)