Semmi se nehéz - Miden kérdés elhangzott
Semmi se nehéz
5. jelenet: Ég és Föld között
F. József: Meg kell, hogy értsd jól, egy császár az nem lehet szabad!
Félek, majd nem mindig érzed velem jól magad!
Elisabeth: Nekem nem fontos az, mit más annak lát!
F. József: És, ha más lesz minden?
Elisabeth: Úgy is várok rád!
Együtt: Könnyű lesz, ha így mellettem állsz!
Hiszek benned – ez a kezdet, ez a folytatás!
És, ha néha rám tör a félsz, tudom jól, te énhozzám lépsz!
A sors, ha sújt, te adsz vígasztalást!
F. József: Sok nyűgös, átkos munka sok álmot téphet szét!
Elisabeth: De minket szét nem tép!
F. József: Nem éljük már az átlag kis boldog életét!
Elisabeth: De jut más boldogság!
Együtt: Minden nap jobban érted majd, ki vagyok én, minden nap őrködünk egymás életén!
F. József: E nyaklánc a zálog, a jelzés, hogy hozzám tartozol!
Elisabeth: Nagy érték!
F. József: Szerelmem! Én kincsem!
Elisabeth: De mily nehéz e lánc!
Együtt: Hogyha egyszer rám tör a félsz, tudom jól, te énhozzám lépsz!
A sors, ha sújt, te ott vagy, hogy megvédj!
A vágyam, az álmom, a szívem tiéd!
Minden kérdés elhangzott
6. jelenet: A bécsi Augustinus Templom
Lucheni: Este fél hét, Bécs – különös időpont egy esküvőre… De ha ettől eltekintünk, ez az 1854. április 24-e nagyon is megfelelő, az Augustinus Templomban! Porca miseria!
Férfiak és nők: Hasztalan már kérdenünk, csak frázisokból érthetünk!
E rossz világban így lakunk, mert innen immár nincs kiút!
Már elkövettük mind a bűnt, a szép erény mind megy nagyon, és folyton átkot szór a szánk, de minden áldást visszavon!
A borzalom nem háborít, a szépre már nem gerjedünk!
A jó okulnunk túl kevés, a rossztevés csak vicc nekünk!
A sok csodából rég elég, a dolgaink közt nincs határ!
A kínhalálnak hangjait a földi fül jól bírja már, de nincs tovább a kérdezés, mert több esély nem lesz soha!
Az otthonunk e holt világ, mely önmagának gyilkosa!
És bármi van, vagy bármi lesz, csak arra kell, hogy múljon el a szenvedés, a tiszta kéj, ha van halál, az érdekel!
Elisabeth! Elisabeth!
Rauscher: Ha ez az akarata, feleljen igennel!
Elisabeth: Igen!
|